2011. január 20., csütörtök

Szolgálati anekdoták - 1. rész

Első rész mégis az utolsó győri szolgálatomról szeretnék benne megemlékezni. Amíg az eszemet tudom, nem felejtem el. Sőt, lehet, hogy ezek után a kedves olvasó sem...
Egész jól indult a nap. Béla bácsi (a mozdonyfelvigyázóm) közölte, hogy a tehénszaros Sopron lesz az úti cél! Délután, 13 óra pár perckor jött is a fuvar bahnsteig zwo. A peron végén szoktuk várni a vonatot, hogy benn is legyen, meg ne is kelljen annyit sétálgatni a fűtőházig. A leváltandó dolgozó úgy az állomás 3/4-énél megállt, úgyhogy kissé pufogva (hogy biztos valami fakezű amatőr) sétálhattam. Felszálltam. Köszöntem. Nem fogadta! Aztán rájöttem, hogy én voltam a hülye, hogy köszöntem! Nah, mondok magamba: megjöttünk (érdekes váltás lesz)! A nagy csendet azzal törtem meg, hogy volt pofám megkérdezni, hogy volt e valami gond a géppel? Erre Cz. Zoltán csak annyit felelt: semmi! De ezt olyan mélyről jövő bunkóssággal, mintha az egész világot gyűlölné! Át is futott az agyamon, hogy "nah, ez az este az asszonytól semmit nem kapott!" Bár, ha vele szemben is ekkora  seggfej, akkor nem is csodálom! Vagy az lehetett a baja, hogy "dolgoznia" kellett? ...
Itt egy pillanatra megállnék -egy korty sör erejéig- és elmesélnék egy történetet és akkor mindenki megérti miért tettem fel az utolsó kérdést? Szintén tehervonatos szolgálatban a tehénszaros Bp. Ferencváros felé tartottam! Menet közben a mozdonyirányító értesített, hogy Franzstadtban leváltanak és a fűtőházból egy másik géppel hozok vissza egy vonatot! Mondok rendben van. Úgy alakult a dolog, hogy mire váltásra került a sor már csak négy órám volt hátra a szolgálatból. Bementem a felvigyázóhoz, ahol ott ült kb 7 munkavállaló (várták a mksz kezdetét) munka nélkül! Mint kiderült, a számomra kijelölt gép "be volt temetve" (sok másik vette körül). Egy órámba telt mire vonatra jártam, egy másikra, hogy indulásra készen legyek (fékpróba, papírok átvétele)! Ezek után még a mozdonyos volt felháborodva, amikor leváltót kértem! Ha elő lett volna készítve a vonat (abból a hét figurából egy valaki csak ráért volna) sokkal rövidebb idő alatt visszafordulok Pestről! Szerintem még jó páran tudnának hasonló sztorikat mesélni!
Az a baj, hogy az ilyen Cz. Zoltánok miatt mondják, hogy bunkó, suttyó, seggfej, tahó, paraszt, barom Fradisták (nem csak ott vannak ilyenek, máshol is!!)! Persze, találkoztam az ellenpéldával is, de ha kétszer-háromszor összehoz a sors (vagy a mozdonyos) egy ilyennel, akkor mindjárt leírod a többit is! Mert mi, magyarok ilyenek vagyunk...

2 megjegyzés:

  1. Ebéd után fogtam a múlt szolgálatomban félbehagyott könyvet, hogy tovább olvassam, de gondoltam előtte bekukkantok a "facebukra", hátha valaki intéz hozzám pár keresetlen szót.
    Ott találtam rá kedves kollégám bejegyzésére, melyben saját blogjait ajánlja a nyájas olvasók figyelmébe.
    Félre is tettem Wass Albertet, mivel ezen írásokat legalább annyira érdekesnek és kitűnő nyelvezetűnek találtam mint a fent említet íróét.
    Nem is tudtam itt hagyni. Csak itták szemeim a betűbe formált szavakat és el-elképzeltem néhány arcot, melyeket a szerző álnevek mögé bújtatva, de bátorságot nem nélkülözve írásával jól felismerhetővé tett.
    Remélem gyakran születnek a jövőben is az eddigiekhez hasonló írások. Egy állandó olvasójuk már biztosan lesz.
    Ajánlom magamat! Üdvözlettel: Edusch

    VálaszTörlés
  2. Rendszeresen benézek, de nincs újabb blog.
    Úgytűnik, az esztergomi vonalon nem történik sok minden, vagy ha történik is szóra sem érdemes.
    Pedig már várom az újabb "Kupica-eszme-futtatásokat"

    VálaszTörlés